Kezdetek

Hogy váltam vőféllyé…

A vőfélykedéssel, mint hivatással 20 éves koromban találkoztam először. Unokabátyám nősülésre adta a fejét és megkért, hogy legyek a szószólója. Vonakodva ugyan, de elvállaltam a feladatot. Úgy, hogy azt sem tudtam előtte, hogyan is kell ezt csinálni. Aztán az esküvőn előrukkoltam egy színvonalas műsorral, a násznép pedig egy határozott fellépést tapasztalt egy fiatal srác részéről. Többen gratuláltak nekem, nemcsak a családunkból, hanem számomra ismeretlen emberek is a vendégsereg soraiból. Talán ez is hozzájárult ahhoz, és édesapám unszolása mindenképpen, – aki az említett családi esküvőn násznagy volt-, hogy jelentkezzek az „I. Nemzetközi Vőfély- és Lakodalmas Zenekarok Találkozójára” Bajára 1993-ban. A selejtezőn nyújtott egyedi stílusomra, és az életkoromra tekintettel meghívtak a gálaestre, ahol szerepelhettem én is, mint ifjú vőfély, a „jövő generációja”. Közben lázasan készülve a gálaestre, egy gimnazista osztálytársam esküvőjére vőfélynek ajánlottam magam, hogy gyakoroljak a nagy esemény előtt.

Köszönetnyilvánítás Rózsa Sándornak….

Az osztálytársam esküvőjén találkoztam Rózsa Sanyi bátyámmal, aki azt mondta nekem ott, hogy: „Gyerek befuttatlak!” Kétkedve fogadtam, amit mondott, de két hétre rá, már a családjában voltam „fogadott gazda” (székelyek fogadott gazdának nevezik a vőfélyt). Eleinte segítette, egyengette utamat. Így nagyon rövid időn belül ismert vőfély lettem szülőföldemen Szekszárdon, aztán egész Tolna megyében. Azóta is hálával tartozom neki, hogy felfedezett.

Práger György gondolatai…

A gálaesten a zsűri elnökeként, Práger György – az akkori Magyar Televízió „Falu tévé” műsorának főszerkesztője-, azt mondta nekem hogy: „Fiatalember ez a szép hivatás az Ön vérében van. Ne hagyja kiveszni ezt a szép szokást. Vigye tovább, és adja át a következő generációknak!” Megfogadtam főszerkesztő úr tanácsait, és azóta is vőfélykedem, sőt több vőfély elindulását segítettem, mind szakmai tanácsokkal, mind fellépési lehetőségek átadásával.

Nem tévedett nagyot főszerkesztő úr, hiszen utólag derült ki számomra is, hogy a családunk apai ágán, az egyik dédapám, Szlanyika István ünnepelt vőfély volt az 1920-as – 30-as években. Bár én Őt sajnos nem ismertem, de amikor a lakodalmak számát tekintve leköröztem őt, akkor büszkén meséltem a nagymamámnak, ha ezt a dédi tudná… .

 

Hitvallásom a vőfélykedésről

Lakodalom szervezése a vőfély tanácsaival

Köszönetek, amelyeket kaptam

Laták János, alias Jani vőfély blogja