Verseim

Úgy gondoltam, néhány verset, amit írok, megosztom veletek.

Vőfély verset irni sem egyszerű. Legyen benne humor, de szóljon is valamiről. Aztán vannak komolyabb hangvételi irásaim is, ami egy-egy esemény ihletett meg. Fogadjátok szerettel:

Kedves határon túl élő vőfély barátaim!
A száz éves trianoni évforduló engem is megihletett. Írtam egy verset, amelyet nektek ajánlom figyelmetekbe, kedves vőfély barátaim. Néhányotokat név szerint megemlítek, akikkel szorosabb a barátságom. Fogadjátok szertettel!
Felvidéken: Bernát Fulajtár, Skult Tibor, Kárpátalján: Bacskai Béla, Erdélyben: Árpád Antonya, Csordás Zoltán, István Ady-Mihály, István Gergely, Misi Palincas, Délvidéken: Soós János, Széll Tibor, Januskó László, Koncz József, Fenyvesi József, Gyémánt János és még sokan mások…

Trianon emlékére (1920-2020)

Van egy palota a világban, amelyet oly sokat emlegetünk.
Mi magyarok e helyre, csak szomorúan emlékezünk.
Odalett dicső országunknak java, s vele együtt népének egyharmada.
Nagy fájdalma ez azóta is, minden igaz hitű magyarnak!

Pedig nem mi akartunk háborúzni, nem mi üzentünk hadat.
A gőgös bécsi udvar tettére, a mai napig nincsenek még szavak.
Belesodoródtunk a háborúba, amelynek nagyon nagy lett az ára.
Mi lettünk a kollektív büntetés igazi példája!

Nem tudom, mivel érdemeltük ki azt a haragot,
amely végül a trianoni gyalázatba torkollott?
Mi országunk erős volt, és védte a keresztény Európát,
hogy a török félhold ne árnyékolhassa be a büszke Nyugat-Európát.

Mi voltunk az áldozat, a kálváriánk onnan eredezett,
hogy a török szultán, innen tovább nem menetelhetett.
Ezt azóta elfelejtette sok országnak népe,
pedig a hódoltság nagy véráldozattal ért aztán véget.

Az évszázadok vihara megtépázta népünk,
harcos eleink virtusára már nem volt igényünk.
Így jutottunk az osztrákokkal sógorságra,
s lett ez utóbb, a nemzetvesztés ára.

A haza bölcse, sem arról álmodott,
hogy a népe, sorsában legyen átkozott.
Itt a Kárpátok árnyékában gyarapodott népünk,
és a szomszédainkkal is békességben éltünk.

Vesztett a Monarchia, s vele veszett a Magyar Királyság.
Így lett szép hazánkból, egy csonka kis ország.
Azóta ősi földünk más országok népét gazdagítja,
s lett az őshonos magyar, egy kisebbség, más nemzet rabja.

Tudjuk, anyaföldünket vissza nem kaphatjuk, elégtételt nem kapunk mi érte.
Csak hagyják már a magyart szabadon élni végre!
Ha atyái nyelvén beszél, ne legyen büntetésben része.
Ne érezze magát idegenként a szülőföldjén élve!

Trianon óta eltelt kerek száz esztendő, elment mellettünk már négy emberöltő.
De a fájdalmunk nem csillapodik, a szívünk tovább dohog.
Nincs, aki bocsánatot kérjen, és kimondja az igazságot:
Nem ezt érdemeltétek, TI SZEGÉNY MAGYAROK!

Szét vagyunk szórva szerte a Kárpátok szegletén.
Magyarul megszólalni, legyen mindig büszkeség!
Az ősi nyelvünk a kulcs, amely minket összetart.
Ezért legyen a magyar, magyar! Bárki mást akar!

Budapest, 2020. június 4.
Szerző: Laták János


Cser György vőfély barátom kérésére írtam egy rövid verset, apa és nevelőapa közös köszöntésére, mert nem volt még ilyen helyzetben. Mindezt a kérést fél óra alatt teljesítettem, a kikérés előtt bő két órával:-).

Kedves édesapám, s nevelő apám, íme hozzátok is szólok.
Midőn köszönetemet felétek tolmácsolom.
Az élet sodrában külön úton jártunk, de eme szép napon újra egymásra találtunk.
Nevelő apámnak külön szól köszönetem, hiszen életem részévé lettél,
s a felnevelésemben is sokat segédkeztél.
Ezért kísérjetek el mindketten e jeles napon, hogy szeretetben teljesüljön be a boldogságom!

Budapest, 2020.08.29


Berecz Zoltán vőfély barátom kérésére írtam, “lakat zárás” eseményre. Zolit Szekszárdra hívták a Bodri pincészetbe. Ott új divat hódít. Van egy kovácsoltvas kapu, ahol az ifjú pár elhelyezheti a lakatját. Nos neki is szüksége volt egy rövid szösszenetre.-).

Vőlegény és a menyasszony, szívüket összezárták.
Eme lakat jelezze a jövőben kettejük összetartozását!
Hogy senki ne nyithassa ki szívük zárolását,
a két násznagyra bíznák a kulcsok tárolását!
Kedves Násznagyok, a kapott felkérést most remélem, hogy elfogadjátok?
Válasz: igen, igen.
Köszönjük a választ, Tisztelt Násznagyok,
a kapott feladatot íme elfogadtátok!
Hogy porszem ne kerüljön soha a szerelem gépezetébe,
ezt a két kulcsot jól mélyen rejtsétek el!

Laták János

Budapest, 2019.06.05


2019-ben volt szerencsém egy nemzetközi esküvőt vezetni Nagykanizsán Renáta és Boban esküvőjét. Boban macedón származású vőlegény volt, akinek az anyanyelve szerb-horvát. A verseket amit írtam, a tolmácsnak elküldtem időben, aki versszerüen fordította le. Ime néhány, amit én írtam eme jeles alkalomra.

Boban kikérése:

Kedves szeretteim, íme házasságra lépek
egyedül élni, lenne igazán nagy vétek.
Nőül veszem Renátát, még a mai napon,
rövid időn belül nektek Őt bemutatom.

Édesanya:

Kedves édesanyám köszönöm neked, hogy az esküvőmön, Te is jelen leszel.
A jelenléteddel pedig engem boldoggá teszel.
Neked, csak köszönettel tartozom mindenért,
közelebb lépek hozzád mindezért.
Átadom neked búcsúzó csókomat,
ezzel köszönöm meg az anyai jóságodat!

Emlékezés az édesapáról:

Sajnos az édesapámhoz már nem fordulhatok,
az apai áldására már nem támaszkodhatok.
Drága édesapám, úgy gondolok rád,
mintha itt lennél, az emléked a szívemben örökké él!

Fiaitól:

Kedves fiaim, köszönöm, hogy velem tartotok,
e jeles eseménynek Ti is szemtanúi vagytok!
Érezzétek jól magatok e gyönyörű napon,
bár én mostan újra megnősülök,
de ti továbbra is a szerető fiaim maradtok.
Renátát, a családunkba Ti is jó szívvel fogadjátok!

Barátoktól, rokonoktól:

Kedves barátok, rokonok köszönöm, hogy eljöttetek.
Miattam e hosszú utat megtettétek.
Remélem a menyasszonyra, Ti is kíváncsiak lesztek.
Látni szeretném már én is Renátát, hogy milyen ruhát visel!
Induljunk, hát el megkeresni kedves páromat,
hogy megtaláljam vele a boldogságomat!

Búcsúzás az elhunyt szülőktől

Kedves menyasszony a szemét bármerre fordítja,
szerető szüleit sehol sem láthatja.
Nincsenek már Ők, sajnos az élők sorában,
így nem láthatják lányukat a gyönyörű menyasszonyi ruhában.
Nem köszönthetik lányukat ma hálaadó csókkal,
Nem viszonozhatja a szülői tiszteletet szóval.
Hanem áldja meg az Isten Őket örök nyugalommal!

Budapest, 2019.05.30